Törökbálinton ismét napirendre került a helyi buszközlekedés jövője, ám a látszólag egyszerű döntés - fél évvel vagy hosszabb időre hosszabbítsa-e meg a város a jelenlegi szolgáltatói szerződést - valójában jóval összetettebb kérdés. A háttérben olyan infrastrukturális, menetrendi és regionális egyeztetési korlátok állnak, amelyek miatt a 2026 végéig tartó hosszabbítás nemcsak szakmailag lenne hibás, hanem pénzügyileg is kedvezőtlen.
A Pénzügyi, Jogi és Ügyrendi Bizottság elé került előterjesztés eredetileg 2026. december 31‑ig javasolja a szerződés meghosszabbítását az OMI Kft.-vel. Ez első ránézésre logikusnak tűnhet, hiszen a város valóban dolgozik a helyközi és helyi buszhálózat átalakításán is. Csakhogy a tervezett új hálózat a jelenlegi úthálózaton egyszerűen nem indítható el. A legkritikusabb pont az Annahegy felé vezető szakasz, ahol a buszok fizikailag sem férnek el biztonságosan. A szükséges útfejlesztések - közbeszerzés, kivitelezés, átadás -optimális esetben is legalább egy évet, de reálisan inkább két évet igényelnek.
Ez azonban csak az egyik akadály. A helyközi hálózat ilyen mértékű, nagyobb módosításait kizárólag a téli menetrendváltással lehet bevezetni, amely minden évben december 10-17. között történik. Mivel a szükséges útfejlesztések 2026-ra biztosan nem készülnek el, a tervezett hálózat legkorábban a 2027/28-as menetrendváltással indulhatna el. A 2026 végéig tartó hosszabbítás tehát olyan időpontra esne, amikor még biztosan nem áll rendelkezésre a bevezetéshez szükséges infrastruktúra.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a BKK és a MÁV Szesza kezében van a térség regionális hálózatának végleges átalakítáról való döntés, így a végleges hálózat részletei még nem ismertek. Márpedig a helyi hálózatot ehhez kellene igazítani. Amíg nem derül ki, milyen útvonalakat és menetrendeket engedélyeznek, addig hosszú távú tender nem írható ki. Rövid távú tendert pedig azért nem lenne célszerű kiírni, mert a szolgáltatók a rövid szerződéses időszak miatt minden bizonnyal rendkívül magas fajlagos díjakkal pályáznának - vagyis a város drágábban jutna ugyanahhoz a szolgáltatáshoz vagy ugyanazon a költségen egy sokkal rosszabb szolgáltatást kapna.
Ezekre a problémákra hívja fel figyelmet az a levél is, amit Mezei Gyula, a 2045 Egyesület elnöke küldött meg több képviselőnek, és amely egy módosító javaslat tervezetet is tartalmaz. A módosítójavaslat megküldésre került: Földvári Lászlónak, a helyi Fidesz elnökének; Somogyi Bálintnak, a PJB elnökének; Szentmiklósi‑Tóth Tamásnak, a PJB alelnökének és a 2045 Egyesület képviselőjének; valamint Varga Zsoltnak, az érintett területek képviselőjének. A levélben részletesen bemutatásra kerültek azok a szakmai és pénzügyi érvek, amelyek alapján a 2027. december 31‑ig tartó hosszabbítás lenne a város számára a legészszerűbb döntés.
A hosszabb időtartam nemcsak kiszámíthatóbb átmenetet biztosítana, hanem lehetőséget adna arra is, hogy a város kedvezőbb díjszabást alkudjon ki a szolgáltatóval. Emellett könnyedén kezdeményezheti, hogy a hosszabb szerződési idő miatt, már 2026 második félévétől egy alacsonypadlós, magasabb komfortfokozatú busz is álljon forgalomba legalább egy teljes üzemidős járat helyett - különösen az Annahegy felé közlekedők számára jelentős javulást hozva.
A kérdés tehát nem az, hogy szükség van-e a szerződés meghosszabbítására, hanem az, hogy milyen időtávra. A szakmai érvek egyértelműek: a 2026 végéig tartó hosszabbítás csak látszatmegoldás lenne, és egyértelműen látszódik, hogy további hosszabbításokra lesz szükség, amely így újabb kényszerpályára terelné a várost, gazdaságilag hátrányt okozva a városnak, szakmailag hátrányt okozva a lakosságnak. A 2027 végéig tartó hosszabbítás viszont valódi mozgásteret adna a hálózat átalakításához, időt a szükséges útfejlesztések elvégzéséhez, és lehetőséget a regionális menetrendekhez való alkalmazkodáshoz egy későbbi tender esetén.
A döntés most a bizottság és a képviselő-testület kezében van - de az biztos, hogy a következő évek közlekedésének minősége múlik rajta.
Most jön a pillanat, amikor kiderül, hogy a képviselők a szakmai tényekre, a gazdaságosságra és a törökbálinti utasok mindennapi életminőségére szavaznak‑e - vagy hagyják, hogy a város helyi közlekedése továbbra is félmegoldások között vergődjön. Ez a döntés megmutatja, ki áll valóban a lakosság oldalán.